Az anyagok éghetőségéről és az ezzel kapcsolatos vizsgálati módszerekről szóló cikk bemutatja az MSZ EN 13501-1 szabvány célját és alkalmazási területét. A szabvány Euroclass néven harmonizált megközelítést kínál az építési termékek tűzzel szembeni viselkedésének osztályozására, figyelembe véve a végfelhasználási alkalmazásokat. Az építési termékeket három kategóriába sorolják: építési termékek (kivéve a padlóburkolati és lineáris csővezeték-hőszigetelési termékeket), padlóburkolatok, és lineáris csővezeték-hőszigetelési termékek (nem része ennek a cikknek).
A cikk részletezi, hogy az új szabványban megváltozott az anyagok és építési célú termékek osztályozása, mostantól tűzzel szembeni viselkedési osztályokra és az ezekhez kapcsolódó kiegészítő osztályokra (pl. B-s2, d0) történik. A villamos kábelekre más vizsgálati és besorolási szabványok vonatkoznak.
Az MSZ EN 13501-1 nemcsak az osztályokat határozza meg, hanem a vizsgálati módszereket is. Ezek magukban foglalják a neméghetőség vizsgálatát, a bruttó égéshő meghatározását, az egyetlen égő tárgy vizsgálatát, a gyúlékonysági vizsgálatot közvetlen lánghatásra, valamint a padlóburkolatok égési viselkedésének meghatározását sugárzó hőforrás használatával. Minden módszer részletesen leírja a vizsgálat elvét, a mintadarabok előkészítési módját és a minimális vizsgálati követelményeket. Az átállás az új nómenklatúrára a tűzzel szembeni viselkedés vizsgálatában a korábbi tűzveszélyességi vizsgálatok helyett történt, és az eredmények alapján a termékeket kategóriákba sorolják az új szabvány szerint.
Az anyagok tűzzel szembeni viselkedésének vizsgálatára szolgáló különböző módszereket részletezve:
- Neméghetőség vizsgálata (MSZ EN ISO 1182): Ez a vizsgálat homogén építőanyagok neméghetőségének meghatározására szolgál. Az eljárás célja az anyagok éghetetlenségének vagy az égési folyamat hiányának igazolása.
- Bruttó égéshő (fűtőérték) meghatározása (MSZ EN ISO 1716): A mintaanyagot meghatározott készülékben bizonyos tömege mellett elégetik szabványos körülmények között. Az égéshő (fűtőérték) kiszámítása a mért hőmérsékletemelkedés alapján történik, figyelembe véve a hőveszteséget.
- Egyetlen égő tárgy (SBI) vizsgálata (MSZ EN 13823): A vizsgálat egyetlen tárgy (például szemeteskuka) égését szimulálja egy helyiség sarkában. A terméket a végfelhasználásnak megfelelő formában kell vizsgálni.
- Gyúlékonysági vizsgálat közvetlen lánghatásra (MSZ EN ISO 11925-2): Ez a vizsgálat függőlegesen felfüggesztett építőanyagok gyulladásának lehetőségét vizsgálja, oly módon, hogy azokat 45 fokos szögben közvetlen lánghatásnak teszi ki.
- Padlóburkolatok égési viselkedésének meghatározása sugárzó hőforrás használatával (MSZ EN ISO 9239-1): Ez a módszer a kritikus hősugárzás értékét méri, azaz azt a hőfluxust, amelynél a padlóburkolat felületére beeső hő hatására a lángok fejlődése megáll, és az oltás lehetségessé válik.